Hűség, Bátorság,Kitartás!
Indexen a tamud
|
Az izraeli zsidóság szeret hivatkozni arra, hogy az Ó szövetség írásai alapján a jelenleg bitorolt ország (rész) nekik őshazájuk. Csakhogy ez nem így van, mert a hivatkozott írást zsidók írták, a maguk szájíze szerint formálva saját őstörténelmüket. S, tudjuk már nagyon jól mi az igazság abból, ha a történelmet a „győztesek írják…”) Azonban elsősorban a történelmi igazságosságot kell alapul vennünk, vagyis azt, hogy a maguknak vallott Gecse Gusztáv erről így ír: „A IV. évezredben Palesztina lakói ..tágas házakat építettek maguknak és öntözéses gazdálkodást folytattak. …A III. évezred közepe táján sémi népek özönlötték el Palesztinát... …Az izraeliek az i.e. 13. században kezdték meg Palesztina elfoglalását.”). Nem igaz az a zsidó állítás, hogy a filiszteusok csak időszámítás előtt 1300 vége körül telepedtek volna le ezen a területen. Ebből annyi a valóság, hogy Kréta felöl valóban érkeztek még e területre – saját őshazájukba – filiszteusok i.e. 13 -10. században. Később a Rómaiak róluk nevezték el Palesztinának ezt a területet (Nem Izraelnek!!! És valószínű azért nem, mert az őslakókról szokás elnevezni egy adott nép hazáját!). Az évszázados harcok az izraeliek, és a Kréta felöl érkező filiszteusok között robbant ki az ország birtoklásáért. Az Egyiptomból (Mózes) Kánaán felé kóborlókon túl, Mezopotámia felöl is vetődtek héber törzsek (12 héber törzs: Júda, Rúben, Simeon, Lévi, Issakár, Zebulon, Efraim, Dán, Naftáli, Ásér, Gád és Benjámin laza szövetségét Izraelnek nevezték) Palesztin területre, de ott a filiszteusokon túl meg kellett küzdeniük a már ott élő edomitákkal, midinaitákkal, moabitákkal, Jabinnal és Hacor királyával is. Gondolkodjuk csak egy kicsit: kié is akkor ez az ősföld valójában, ha ezek a népcsoportok már ott éltek Filesztában, amikor a héberek megérkeztek? Vajon milyen jogon tartják magukénak a napjainkban is bitorolt országot? (Egy döbbenetes kép. KLIKK ide!)
A fentiekben leírtak ismeretében újra leszögezhetjük: A Bibliában említett Ábrahámi „honfoglalás” előtt, már 3000 évvel más népek (pl.: midinaiták, moabiták…, telepedtek meg Filisztea-ban (Palesztinában). Történelmileg is megalapozott értelemben (írás van róla), zsidó jelenlétről Filiszteában (Palesztinában) valójában - -, csak i.e. 13. század végétől lehet beszélni. Ezen a területen akkoriban jelentős számmal letelepedett nép a filiszteusok (a palesztinok) voltak. Ha feltételesen el is fogadnánk azt a tézist, miszerint az első fileszteusok ugyanekkor érkeztek ide, akkor sem sajátíthatnák ki maguknak a zsidók Palesztinát, mint „elsőbbséget élvezők”. Tehát, történelmileg nem megalapozott, azaz állítás, hogy Izrael államát 1948. május 14 – én Palesztina földjén azért hozták létre, mert az a zsidóság őshazája. Ennyi erővel bárhol kijelölhették volna a zsidó államot, mert a világ minden sarkába elvetődtek hazát kereső bóklászásaik során. Ha a zsidóság jogot formálhatott magának 3500 - 3800 év után egy olyan területre, - mint hazára -, amit hajdanában őslakók vérének kioltásával tett időszakosan magáévá, akkor Magyarország is jogosan követeli vissza - a még emberöltőnyi idejét sem múlt -, elszakított, elrabolt Erdély földjét!! Isten segedelmével, eggyé leszünk! Úgy legyen! Budapest, 2012.02.16./Szálka |
területen (Filisztea-volt a neve!!!), nem a zsidók voltak az elsők. Odaérkezésükkor már jelentős települések léteztek és az ott lakó népek egy részét filiszteusoknak hívták, akik már egyes (nem zsidó) kutatók szerint i.e. 5000- től jelen voltak! Vagyis 3000 évvel az Ábrahámi „honfoglalás” előtt!!!
Induljunk el a Bibliai történetekből, ha már a zsidók ehhez ragaszkodnak. Az Ószövetségi írás szerint időszámításunk előtt 2000 –re tehető, amikor Ábrahám családjával és félnomád törzsekkel megindult mezopotámiai Urból majd Háránból hazát keresni, mert: „…És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. …”). Ezek után megindult a kóborló, hazátlan népség Kánaán felé. (Filiszteát az Ószövetség Kánaánnak, míg az Újszövetség az Ígéret földjének nevezi.)
Történelmi pillanatnak lehettünk tanúi 2011.május 19 –én, amikor az amerikai elnök kinyilatkozott az izraeli – Palesztin határ normalizálásáról. Az amerikai - izraeli csúcs közjátékaként Obama kijelentette, hogy Izraelnek be kell tartania az 1967 – ben kijelölt határokat („Zöld vonal”). A bejelentésben elsősorban az hibádzik, hogy az 1948 – as Izraeli államhatárokat kellett volna említenie, mert a ’67 –es határvonalak, már egy lényegesen csonkított Palesztinát határoltak körbe. Kezdeti lépésnek - a zsidó terror állammal szemben - nem lenne rossz, mint részeredményt elkönyvelni, ha ennek létrehozásában az USA - nak tevékenyen részt kellene vennie, mert legfőképpen ő a támasza az izraeli terror törekvéseknek.
Az 1967 –es kijelölt határvonal többek között a Gázai övezetet is Palesztin területnek minősíti, ahol napjainkban is több ezer zsidó telepes építkezik. Elsősorban ezeket kellene kitoloncolni a védett területről, hogy a béke reménysugara felcsillanhasson az arab ország egén.
Barack Obama világraszóló kijelentésére természetesen azonnal érkezett Benjamin Netanjahu izraeli
kormányfő válasza, miszerint az 1967 –es határok védhetetlenek a zsidó állam oldaláról. Olcsó kifogás ez a kormányfőtől, mert az összeeszkábált zsidó országnak nem kell tartania támadástól, amíg az USA védőszárnyai alatt meglapulhat.
Egyértelmű és végső cél csak az lehet, hogy az 1948. évi állam területére szorítkozzon Izrael fennhatósága, vagy egyszer és mindenkorra adja át a területeket a Palesztin népnek. Egy ország bitorlását nem indokolhatja az, hogy 3 – 4000 évvel ezelőtt ott élt néhány kóborló zsidó törzs.
Az arab országok többsége magasan tesz a zsidókra, ha azok nem lépnek fel erőszakosan ellenük és békében hagyják élni népüket. Sajnos ez nem így van, mert alig múlik el egy esztendő anélkül, hogy valamely szomszéd országba bele ne kötnének a zsidók – Libanon, Szíria, Egyiptom—stb.
Az izraeli népnek a Krisztusi béke hírvivőjének és nem a terror, az embertelenség, a gonoszság talmudista eszméinek követőjének kell ahhoz lennie, hogy megbékéljen velük a világ!
Barack Obama kijelentése bár meglepte a világot, de ne felejtsük el, ő csak annyit mondott amennyit a cionista „forgatókönyv”engedélyezett számára. Elképzelhető, hogy célja csupán az volt, hogy a figyelmet ismét Amerikára és „ zsidóniára” terelje!
Budapest, 2011. május 23./Szálka
A Titus és Vespasianus légiói által, már - már megközelített Jeruzsálem bel állapotairól, így ad hírt az 1950 év előtti hírnök, a zsidó hadvezér – Galilei hadak főparancsnoka - és történész: Josephus Flavius (Flavius József), akire nem lehet ráfogni, hogy „antiszemita”!
„A zélóták és idumeusok (két zsidó néptörzs) a köznépet, mint valami tisztátalan állatok csordáját úton, útfélen mészárolták. Az összefogdosott előkelő embereket és a fiatalságot megkötözve börtönbe csukták, arra számítva, hogy kivégeztetésük halogatásával többeket párthívükül megnyerhetnek... Kivégeztetésük előtt a legkegyetlenebb megkorbácsolást kellett elszenvedniök; testük borítva volt sebeiktől, a veréstől és kínzástól, és amikor már nem volt hely a testükön a kínzásokra, csak akkor érdemesítették őket - a kardra... A népet pedig olyan félelem, rettegés szállotta meg, hogy nyilvánosan megsiratni, avagy eltemetni senki se merte a maga halottját. Tizenkétezer nemes ember pusztult el így.
A zélóták gyilkolási dühe főként bátor és jeles férfiak ellen irányult, azt tartva, hogyha ezeket irigységből kipusztítják, ezzel az erényektől való félelemtől is megszabadulnak. Kivégezték tehát, sok mással együtt, Goriont egy származásra, mint tekintélyre kiváló, a népuralomért lelkesülő szellemdús férfit, akinél egyetlen zsidó sem szerette jobban - a szabadságot! A nagy bűntényekre és a kisebb vétségekre pedig egy és ugyanazon büntetés volt: tudniillik a - halál, s ez elől csakis az menekült, aki alacsony származás, vagy szegénységre nézve, a lehető legsilányabb ember volt”.
A zsidó barbárok „ahol a házat bezárva látták, ez gyanújel volt előttük arra nézve, hogy ott a bennlakók valamit esznek; nyomban bedöntve hát az ajtókat, és a félig összerágott ételt az emberek torkából húzták ki, evégből össze-vissza fojtogatva őket. Öreg embereket, akik nem engedték a maguk falatját, megdögönyözték; nőket, akik markukban valamit rejtegettek, megtépázták. Nem volt könyörület sem az ősz fej, sem a csecsemőkor iránt, hanem a valamit rágcsáló gyereket földhöz vagdalták... A tekintélyesebb és gazdag embereket maguk a zsarnokok elé kísérték s egyrészűket aztán hamis vád alapján, állítólagos gonosz tervek miatt végezték ki, másik részüket azért, mert a várost elárulni akarták a rómaiaknak”.
„Az uralom fölött egymással mindkét részről zélóták és idumeusok (két zsidó néptörzs) villongásban voltak, a gazságokban azonban egyetértettek... Nem bírom egyenkint felsorolni gaztetteiket, s ezért röviden csak annyit mondok, hogy véleményem szerint, soha egy más város sem szenvedett annyi mindenfélét és emberemlékezet óta nemzet, nem volt még féktelenebb a gonoszlelkűségben”.
Idézzük Josephus Flavius könyvének egyik fejezetét, bizonyos Mária nevű asszony „arról az asszonyról, aki éhségében megsütötte a fiát”, akinek vagyona legnagyobb részét elrabolták a zsarnokok, legyilkolta és megsütötte saját fiát.
„Te nyomorult kis gyermek, mondá, kinek tartogassalak én háború, éhség, lázadás közepette? Ha a rómaiak között fogsz is élni, rabszolgaság lesz az osztályrészed; az éhség pedig előbb utolér, mint a rabszolgaság, ezeknél még a lázadók, még rettenetesebbek. Légy tehát az én eledelem, légy a lázadóknak a bosszuló szelleme és légy az emberi életnek egy meséje, ami még csak egyedül hiányzik a zsidók szerencsétlenségéből. Ezeket mondva megölte a fiát és miután megsütötte, a felét megette...
Ennek a szerencsétlen esetnek híre pedig hamar eljutott a rómaiakhoz is; ezek közül némelyek nem hitték el, mások sajnálkozásuknak adtak kifejezést, sokan meg most még jobban meggyűlölték ezt a nemzetet.
A cézár pedig azért Isten előtt beszámolt magáról; mert ő a zsidóknak békét ajánlott fel s kijelentette nekik, hogy mindazok, amiket csak elkövettek, feledve lesznek”.
Flavius szerint 1 600 000 zsidó pusztult el a rómaiak ellen vívott háború idején. Titus cézár azonban tiszta lelkiismerettel mondhatta:
„Ahányszor csak győztem, mindig békére szólítottalak fel benneteket, mintha csak én lettem volna a legyőzött fél. Amidőn a templomhoz értem el, szántszándékkal figyelmen kívül hagytam a hadijogból kifolyó jogaimat és kértelek benneteket, legyetek kímélettel a magatok szentélyei iránt s óvjátok meg a Templomot. Ti visszautasítottátok minden ajánlataimat és a templomot saját kezeitekkel gyújtottátok fel”
Budapest, 2011. április 14./Szálka
Források: Josephus Flavius:Zsidó háború. Az író családi neve Józséf ben Matithjáhu, 69-ben, amikor Vespasianus megszerezte a császári hatalmat, akkor vette fel a Josephus Flavius nevet – Legaza I.., Marschalkó Lajos: Világterror-világuralom,
A Talmud a zsidóság szentírása, vagy szentkönyve nevezzük, aminek akarjuk, minden népeknek megítélése szerint a; leggyűlöletkeltőbb, kirekesztésre buzdítóbb iromány, ami valaha napvilágot látott. Nem véletlen, hogy azokban az időkben, amikor a kereszténység szentélyébe, a Vatikánba még nem sikerült befészkelniük magukat az izraelitáknak, több pápa is elégettette, megsemmisíttette ezeket a borzadványokat.
Örömünkre szolgálhat számunkra az, hogy utóbbi időben egyre csökken a talmudi tanítás követőinek száma. Egyes felmérések szerint a zsidóság alig 20 % - a gyakorolja a vallását, a többiek nagyrészt ateisták! Világszerte leginkább a cionista szemléletű zsidók erőltetik a talmudi gyűlöletszítást, mert területbitorlásaikat, anyagi javaik gyarapodását csak így látják biztosítottnak.
S most lássuk azon tisztességes, kereszténylelkületű Pápák neveit, akik az ördögi tanítást csírájában próbálták – sajnos, ez idáig eredménytelenül – elfojtani. Az utolsó pápai szolgálatot figyelmesen tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a XX. század beköszöntével, amint erősödött a zsidóság befolyása a Vatikánban, már nem volt olyan pápa, aki bátran kimerte volna jelenteni a zsidó tanítás kárhozatosságát. Ha mégis akadt ilyen egyházi vezető, vagy egyszerű szolgája az Úrnak, azt kitagadták, meghurcolták.
IX. Gergely (kb.1145 – 1241. aug. 22.) 178. pápai szolgálat: 1227- 1241 – ig . (Szentté avatták)
IV. Ince (1180 (90?) – 1254. december 7.) 180.pápai szolgálat: 1243 – 1254 –ig.
IV. Honor (kb. 1210 - 1287. április 3.) 190.pápai szolgálat: 1285 – 1287 – ig.
V. Sixtus ( 1414. júl. 21. – 1484. aug. 12.) 212. pápai szolgálat: 1471 – 1484 – ig.
VII. Kelemen (1478. máj. 26. - 1534. szept. 25.) 219. pápai szolgálat: 1523 – 1534 – ig.
III. Gyula ( 1487. szept. 10. – 1555. márc. 23.) 221. pápai szolgálat: 1550 – 1555 – ig.
IV. Pius (1499. márc. 31. – 1565. dec. 9.) 224. pápai szolgálat: 1559 – 1565 – ig.
XI. Ince (1611. máj. 16. – 1689. aug. 12.) 237. pápai szolgálat: 1676 – 1689 – ig. (Boldoggá avatták)
XIV. Benedek (1675.márc. 31. – 1758. máj. 3.) 247. pápai szolgálat: 1740 – 1758 – ig.
XIII. Leo (1810. márc. 2. – 1903. júl. 20.) 256. pápai szolgálat: 1878 – 1903 – ig.
Egyébként a tridenti (Trient) zsinat (1545 – 1563) „Tévtanok kiirtása” címén, betiltotta a Talmud és magyarázatainak kinyomtatását.
Csak reménykedni tudunk, hogy a XXI. század meghozza a régvárt tudatmódosulást, és végleg kitörlődik az izraelita lényből a talmudi gyűlölet tanítása.
Budapest, 2011. Szelek hava (április) 07./Szálka
(TeoR)